Harmadik világháború?

Több mint háromnegyed évszázaddal a világtörténelem legpusztítóbb világháborúja és mintegy hat évtizeddel a hidegháborús konfrontációs veszély elülte, a detente kibontakozása után, 2022 kora tavaszán ismét sok szó esik a III. világháború lehetőségéről, hiszen Európában újra háború van.

Putyin megtámadta Ukrajnát, de hazug propagandával az Egyesült Államokat vádolja, hogy az lerombolta a globális biztonsági rendszert és imperialista hatalmi háborúba sodorja a világot. Ukrajnai offenzíváját követően fenyegetően kijelentette, hogy „ha bárki kívülről beavatkozna, olyan következményekkel kell számolnia, amilyet még nem látott a világ.” Putyin vad kijelentései nem újak. Már 2018-ban arról beszélt, hogy ha „bárki meg akarja semmisíteni Oroszországot, akkor jogunk van válaszolni, ami a világ és az emberiség számára katasztrófa lenne. De minek nekünk a világ, ha Oroszország nincs?” Szergej Lavrov orosz külügyminiszter 2022 március elején naponta ismételgette, hogy „a harmadik világháború nukleáris háború lesz.” Putyin hűséges fegyverhordozója, a belarusz Lukasenko elnök 2022. március 2-án nyilvánvalóan Putyin üzenetét tolmácsolva figyelmeztetett, hogy a restrikciók Oroszország ellen “rosszabbak, mint egy háború, és ez végülis beletaszítja Oroszországot a harmadik világháborúba, ami nukleáris konfliktus lesz.”

A nagyobb nyomaték kedvéért Putyin hadüzenetnek nyilvánította az országa ellen bevezetett szankciókat, és “speciális harci készenlétbe” helyezte atomfegyvereit. Mindez lehetett blöff, hogy elrettentse az ukrajnai háborújába való esetleges nyugati beavatkozást. Blöff - vagy egy 22 év óta uralkodó, korlátlan hatalomhoz szokott diktátor elveszített realitásérzéke. Egy új Néró akarja felégetni a világot? Az Ukrajna ellen indított orosz offenzíva után már veszélyes lenne üres blöffről beszélni. Nem véletlen, hogy háborús pánik öntötte el a világot. Sokan lehetségesnek tartják, hogy Putyin folytatni fogja invázióját a Baltikum vagy Lengyelország ellen.

Oroszország katonailag erős. Putyin erőn felüli ráfordításokkal modernizálta hadseregét, s nagy nukleáris arzenállal rendelkezik. Míg az európai NATO országoknak együttesen több mint 500 nukleáris fegyverük van, Oroszország több mint 7000-rel rendelkezik. Ami a hagyományos fegyverzetet illeti, az EU kevesebb mint 7000 tankjával szemben Oroszország tankállománya 13000 darab, s az EU alig több, mint 1000 rakétájának az orosz rakéta állomány a négyszerese. Nyugat-Európa csupán a légierő és hadiflotta tekintetében versenyképes Oroszországgal.

Az előbbiekben azonban csak az európai katonai kapacitást említettem. A NATO katonai potenciálja ennek többszöröse, hiszen az Egyesült Államok katonai ereje egyedülálló.

Az USA 3 millió fős hadserege, évi 700 milliárd dolláros katonai költségvetése, egyedülálló flottája és légiereje, melyet 11 repülőgép-anyahajó egészít ki – a Nimitz anyahajó egymaga egy kisebb ország egész légierejének megfelelő 90 repülőgépet visz a fedélzetén - a legerősebb a világon. Ez elsöprő fölényt biztosít a Nyugatnak, nem utolsó sorban az USA atomarzenálja révén is. Az USA 7200 atombombával rendelkezik, amiből 2000 úgynevezett stratégiai, azonnal felhasználható.

Putyin atomfenyegetése, ezt jól tudja, hasonló válaszra találna. Oroszország ez ellen a nyugati erő ellen nem tudna sikeresen harcolni. Márpedig ezzel találná szemben magát, ha átlépve Ukrajna határát a NATO tagállam balti országok vagy Lengyelország ellen vonulna.

A NATO ugyanakkor ügyesen gyengíti az orosz győzelem esélyeit, hatalmas támogatást nyújtva Ukrajnának, de nem vezetve be az úgynevezett repüléstilalmi zónát, nem küldve katonákat, vagyis elkerülve a katonai összeütközést Oroszországgal.

Ugyanakkor az ukrajnai offenzíva erős kételyeket ébresztett a hagyományos orosz hadsereg erejét illetően. A hatodik hetébe lepő orosz offenzíva megrekedt az ukrán ellenálláson. Még fontosabb, hogy a hadviselés nemcsak katonai, hanem ugyanannyira gazdasági erő kérdése is. Márpedig az orosz gazdaság igen gyenge lábon áll. Oroszország egy főre jutó GDP-je alig több, mint egy ötöde Németországénak, és mindössze 17 százaléka az amerikainak. A NATO országok még tovább gyengítik az orosz gazdaságot: az USA már leállította, Európa pedig ez év végéig kétharmadával csökkenti az orosz földgáz és olaj vásárlásokat, Oroszország legfőbb jövedelem forrását.

Trump elnöksége óta azonban felmerült, hogy vajon szilárdan építhet-e Európa az Egyesült Államokra, amely a hidegháború évtizedeiben katonai védernyőt tartott Nyugat Európa fölé. Trump “Amerika az első”, NATO- és Nyugat-Európa ellenes és Putyin-barát politikája véget vetett a hét évtizedes katonai rezsimnek. Trump veresége azonban 2020-ban megváltoztatta a helyzetet és visszaállította a Nyugat egységét. Az ukrajnai háború pedig egységesebbé tette Amerikát és a Nyugatot, emlékeztetve a fasiszta barbárság elleni egységfrontra. Trump esetleges újraválasztása vagy egy hozzá hasonló trumpista elnök megválasztása ismét magára hagyhatja Európát. Ez a felismerés a 2010-es években rádöbbentette Európát, hogy nem építhet biztonsággal az amerikai szövetségre. Ezt fejezte ki Emmanuel Macron javaslata Európa “stratégiai önállóságának” megteremtésére. 2020-ban úgy fogalmazott, hogy “mi, néhány ország jobban, mint más, feladtuk stratégiai önállóságunkat, és túlzottan az amerikai fegyverekre hagyatkoztunk.” Ez most megváltozott.

Ennek világos példája Németország. A Bundeswehr vezérkari főnöke, Alfons Mais altábornagy kijelentette: “Hadseregünk nagyjából üres kézzel áll itt… Amit kormányunk nyújtani tud szövetségi rendszerünknek, az rendkívül limitált.” A hidegháború évtizedeiben Nyugat-Németország nemzeti jövedelmének 3 százalékát fordította fegyverkezésre, de ezt követően ez mindössze 1 százalékra zuhant. A vezérkari főnök bevallotta, “nem gondoltunk háború lehetőségére.” A 2014-es orosz katonai akció és a Krím-félsziget orosz elfoglalása után Amerika sürgette a katonai felkészülés gyorsítását, de a német katonai kiadások csak a GDP 1,4 százalékáig emelkedtek, elmaradva a NATO 2 százalékos normájától. 2018-ban kiderült, hogy a német légierő képtelen részt venni a NATO hadgyakorlatán, s a légierők főparancsnoka beismerte, hogy “a legalacsonyabb szinten állunk.” Ugyanez jellemezte a német tengeralattjárók harckészségét is. 2020-ban a német hadsereg létszáma az 1990-es szint felére zuhant. Németország, ha szélsőségesen is, jól fejezi ki a II. világháború után kialakult európai militarizálás-ellenes kultúrát.

Az ukrajnai orosz offenzíva azonban felrázta Európát. 2022. február 27-én, néhány nappal az orosz támadás után, Scholz kancellár a parlamentben bejelentette, hogy “Putyin háborúja megváltoztatta a kontinens történelmét, és ez megköveteli, hogy erősek legyünk”. Azonnal megkétszerezték a hadi kiadásokat. A kancellár biztosította a NATO-t, hogy “mától kezdve a német GDP több mint 2 százalékát fordítjuk a hadsereg fejlesztésére”.

Ez a fordulat világos jele. Az EU azonban még távol van a “stratégiai önállóság” megvalósításától. De Anglia kiválása az Unióból kedvezően befolyásolja e terv megvalósítását, mivel Anglia ellene volt az ilyen törekvésnek. Biztató, hogy Ursula von der Leyen 2021-benaz évértékelő beszédében megfogalmazta: „Amire szükségünk van, az egy európai védelmi unió, ami biztonságot nyújtana Európának.”

Az európai és nyugati egységet Putyin ukrajnai offenzívája összekovácsolta. A NATO egységben sorakozik fel az ukrán határ közelében. Putyin atomfenyegetése többszörös válaszra találna. Kína, amely a legszorosabb barátságot hangoztatja Oroszországgal, óvatos kvázi-semlegességgel figyeli a fejleményeket, és kifejezésre juttatja, hogy ellene van a háborúnak, amibe semmilyen formában nem kíván beavatkozni. A meglehetősen nagy európai ijedtség és pánik ellenére egy új világháború veszélye aligha reális.